Wed, 31 Aug, 2005
Orbán és Kövér már megint…
Úgy látszik, hogy az az álmom amire utaltam egy másik blogban egyre távolabb lesz a realitástól: lásd a legutóbbi Orbán és Kövér beszédeket… 
Csak egy apróság: legjobb tudomásom szerint, egy bizonyos Orbán Viktor, a 80-as évek elején, megpróbált állást kapni az MSZMP KB Társadalomtudomány Kutatóintézetében, sikertelenül. Önmagában véve nincs ebben semmi rossz; azonkívül, hogy ez több mint 20 éve volt, az akkori környezetben az intézetben volt néhány igen kiemelkedő munkatársa bár, valószínüleg, ma az Orbán és a Kövér őket is hazaárulónak becézné. Hogy milyen hipokrit a világ…
Mindenestre, ha a Fidesz győz a választásokon evvel a stílussal, kevesebb kedvem lesz hazalátogatni. Hogy az ember odajusson, hogy az MSZP választási győzelmét kívánja (pedig nemigen szeretem őket sem), a magyar politikai helyzet anakronizmusa!
Category: /Private/Magyar; Posted at: 09:33 UTC; PermalinkTue, 09 Aug, 2005
The film “l’Aveu” (“the Confession”)
Yesterday evening, courtesy of Arte TV, I had the opportunity to see this old movie again: produced by Costa Gavras, featuring Yves Montand, it came out 1970. The film itself is based on the autobiography of Artur London, one of the three survivors of the Prague Trials, the biggest and the last of the big Stalinist trials that sweeped through Central Europe in the early fifties.
It really got to me (again). I think that the book, together with Jorge Semprún’s “Quel Beau Dimanche” were among the most important (and terryfing…) books I read in the seventies on this subject, and were certainly part of myself becoming an adult. (That was in Budapest, Hungary, not in the well–protected “West”…) Yesterday evening also reminded me of those people that I knew (some of them very closely) and who went through similar ordeals; and of how extremely difficult it is to explain this Central European past to people who, either for geographical or for generational reasons, have no connection to those years. (To make it clear: I did not live through the fifties either, I am not that old, but that past was still very much alive when I was young…) Fortunately, all this is history now, let’s hope it will never come back in any form. (Hm. Sweet dreams, right? )
