Ivan's Blog

Szeptemberben már írtam a holland választások érdekes példájáról, miszerint a holland tervhivatal végigszámolja a politikai pártok választási igéreteit. Nos, az eljövendő (november 22-i) választások pártigereteit átszámolták, és az eredményeket tegnap hozták nyilvánosságra. És láss csodát: praktikusan az összes párt (jobb és baloldal egyaránt) korrekt számokkal jött, vagyis az általuk javasolt gazdasági számítások reálisak. (Na ja, ha egy pártnál ez nem lenne igaz, elvesztenék megbízhatóságukat a szavazóknál!) Amit a tervihivatal kiszámolt az az, hogy:

• az egyik pártnál a várható átlagjövedelememelkedés (mondjuk) 2%, a másiknál 2,5%
• az egyik pártnál a társadalmi juttatások (munkanélküli vagy munkaképtelenségi segély, ilyesmi) ennyivel nőnek, a másiknál ennyivel csökkennek
• ennyivel nő/csökken az államadósság
• stb

És minden párt boldog volt; olyan volt mint egy vizsga, ahol mindenki „átment”. A holland polgár pedig az irányultságok alapján választhat: akar-e több kiadást a társadalmi juttatásokra avagy nem, több környezetvédelmi programot avagy sem, stb.

Nem vagyok naív. Tudom, hogy vannak itt is trükkök, és közelről a leányzó fekvése soha sem olyan szép. De azért álmaimban feldereng egy világ Magyarországon, ahol az MSZP, SZDSZ, MDF és a Fidesz választási igéreteit előzetesen átszámolják független szakértők, és az eredményeket nagy fanfárral nyilvánosságra hozzák hetekkel a választások előtt. Talán kiderült volna, hogy mind Gyurcsány mind az Orbán áprilisi igéretei fantazmagóriák voltak… Álmodni szabad, nem?

(Aki esetleg tud hollandul, vagy egyéb germán nyelvek alapján elboldogul vele, íme egy cikk a sok közül a Volkskrant-ból.)

I always considered the BBC World News as the best TV News around, and believed in the aura of impartiality that it tries to convey about itself. Until now, that is…

There were some major raws and street fights in my home country, Hungary, at the beginning of this week; these raws actually followed a series of protestations, turmoils, etc, that have been going on for several weeks now. This week’s events were exasperated by the commemoration of the uprising of October 1956. I do not want to go into a detailed (albeit personal) analysis of all these events, it would take too long; suffices it say that, in my view, what happened is the failure of the whole political establishment of the past 15 years (roughly since the regime changes).

However: what the BBC showed in its reports, in the tone of its “Hard Talk” programme, etc, is an incredibly one-sided view of the events, almost fully dictated by the hypocritical attitude of the current opposition parties and personalities. This in spite of the fact that the responsibilities of those in the raws and street fights are also enormous. We have not heard at all about a number of appalling and, frankly, frightening events around the so-called “opposition groups” on the streets of the past few weeks: making a list of all Jewish members of the current government, carrying around a red-white striped flag (the so-called “Árpád stripes”) associated to the worst fascist movements of pre-war Hungary, or that one of the slogans they shouted was “throw the prime minister into the (river) Danube”. The current opposition tries to wipe these under the carpet, which is part of their policies to regain power. It is all understandable though despicable. But why did the so-called objective BBC News did the same?

Oh well… one illusion less, I guess 

My son made me discover a Turkish jazz pianist called Fazil Say. I must admit I never heard of him before, but I listened to two of his jazz variations: variations on Mozart’s “alla turca” and a set of Paganini variations. I am usually not fond of jazz transcriptions of classical piano pieces, but these two are really good. Worth listening to them!

The interesting thing is that he is as much a classical as a jazz player. On another entry I found on YouTube he plays Busoni’s transcription of Bach’s wonderful Chacone (originally composed for solo violin). Although I do not like Busoni’s transcription at all (I really prefer the original), it is worth noting when a pianist can play both jazz and classical. It is not frequent (Keith Jarrett comes to my mind who also published CD-s with sonatas of Händel, and also recorded the Well Temperated Clavier).