Ivan's Blog

Óriási tehetség volt. Fiatal korában már minden hozzáértő felfigyelt rá, és óriási jövőt jósolt neki. Mind otthoni mind nemzetközi porondon öregbítette Magyarország jó hírét. Aztán, az otthoni politikai körülmények, saját biztonsága és jövője miatt, elhagyta az országot és “nyugaton” telepedett le. Külföldön folytatta karrierjét, óriási népszerűségre tett szert. Elérte mindazt amit az adott területen el lehetett érni: nemzetközi elismertséget, tekintélyt, befolyást, kitüntetéseket, tiszteletet. Soha nem tagadta meg magyarságát, mindenki úgy ismerte, hogy a “magyar”; többet tett a magyar név ismertségéért mint megannyi nagybeszéd vagy hivatalos esemény. Hosszú élet után nemrégiben elhunyt. A szakma sokáig fog még rá emlékezni.

Állami gyásznapot azonban Magyarországon nem hirdettek, a TV-ben vagy a rádióban éppen hogy megemlítették. Az illető nem focista volt, nem jelentett populista népszerűséget a körülötte lévő gyásznap meghirdetése és az azon való résztvétel. Solti Györgynek hívták (pontosabban: Sir Soltinak); elhunyt 1997-ben mint a huszadik század egyik legnagyobb karmesteregyénisége. Teller Edének hívták; elhunyt 2003-ben, mint atomfizikus, az Egyesült Államokbeli tudományos élet egyik legnagyobb befolyású egyénisége. Cziffra Györgynek hívták, elhunyt 1994-ben, mint Liszt Ferenc zongoraműveinek utolérhetetlen előadója, és megannyi fiatal zongoraművész támogatója.

A sort folytathatnám, és csak olyanokat emlegetek itt akiknek halála arra az időre esett, amikor ez az állami gyásznap, mint jogi fogalom, már létezett. Egyedül vagyok-e abban a meggyőződésemben, hogy valami itt nem egészen stimmel?

Szeptemberben már írtam a holland választások érdekes példájáról, miszerint a holland tervhivatal végigszámolja a politikai pártok választási igéreteit. Nos, az eljövendő (november 22-i) választások pártigereteit átszámolták, és az eredményeket tegnap hozták nyilvánosságra. És láss csodát: praktikusan az összes párt (jobb és baloldal egyaránt) korrekt számokkal jött, vagyis az általuk javasolt gazdasági számítások reálisak. (Na ja, ha egy pártnál ez nem lenne igaz, elvesztenék megbízhatóságukat a szavazóknál!) Amit a tervihivatal kiszámolt az az, hogy:

• az egyik pártnál a várható átlagjövedelememelkedés (mondjuk) 2%, a másiknál 2,5%
• az egyik pártnál a társadalmi juttatások (munkanélküli vagy munkaképtelenségi segély, ilyesmi) ennyivel nőnek, a másiknál ennyivel csökkennek
• ennyivel nő/csökken az államadósság
• stb

És minden párt boldog volt; olyan volt mint egy vizsga, ahol mindenki „átment”. A holland polgár pedig az irányultságok alapján választhat: akar-e több kiadást a társadalmi juttatásokra avagy nem, több környezetvédelmi programot avagy sem, stb.

Nem vagyok naív. Tudom, hogy vannak itt is trükkök, és közelről a leányzó fekvése soha sem olyan szép. De azért álmaimban feldereng egy világ Magyarországon, ahol az MSZP, SZDSZ, MDF és a Fidesz választási igéreteit előzetesen átszámolják független szakértők, és az eredményeket nagy fanfárral nyilvánosságra hozzák hetekkel a választások előtt. Talán kiderült volna, hogy mind Gyurcsány mind az Orbán áprilisi igéretei fantazmagóriák voltak… Álmodni szabad, nem?

(Aki esetleg tud hollandul, vagy egyéb germán nyelvek alapján elboldogul vele, íme egy cikk a sok közül a Volkskrant-ból.)

Íme egy részlet egy CNN interjúból (magyar fordítás részlete a magyar rádió lapján található):

Arra a kérdésre, hogy mit szól Gyurcsány Ferenc kijelentésére, mely szerint valamennyi politikai erő hazudott, Orbán Viktor kifejtette: a magyar politikában kétféle hagyomány létezik.

Az egyik a kommunista párt hagyománya, a hazugság, amelyet a baloldal tovább vitt, a másik pedig az ellenzéké, az egykori illegális „másképp gondolkodóké”, akik sohasem hazudtak. „Én sem hazudtam soha az embereknek” - hangsúlyozta Orbán.

Mondja ezt az az ember, aki az utóbbi 16 év legradikálisabb politikai köpenyegforgatását mondhatja magáénak és akinek hazugságaival és meggondolatlan, nyilvánvalóan hamis választási igéreteivel tele volt és van a sajtó… Nem becsülöm sokra a Gurcsányt sem, de azért az Orbán mint valamiféle ministránsgyerek enyhe túlzás.

(Persze az Orbán jó társaságban van. Sajnos nincs URI amire hivatkozhatnék, de a héten egy amerikai szóvívő, a „Gyurcsány effektusra” reagálva, szintén azt állította, hogy a Bush kormány sohasem hazudott. Inkább nem is kommentálnám, messze vezetne…)

Nemrégiben olvastam Mérő László „Maga itt a tánctanár?” című könyvét amely, többek között, több érdekes összehasonlítást tesz a „nyugati” és a magyar szokások között. Íme egy érdekes példa ugyanebben a kategóriában.

Hollandiában parlamenti választások lesznek novemberben. A napokban az összes parlamenti párt közzétette választási programját. A programban igéretek vannak: ezt-azt fogjuk megtenni, itt és itt, erre és erre fogunk költeni, és innen meg onnan szerezzük meg az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Eddig semmi meglepő. Ámde: a józan, kereskedő szellemű Hollandiában a dolog nem áll meg itt. Az összes választasi programot átadják az itteni… Központi Tervhivatalnak (nem vicc, tényleg így hívják: „Centraal Plaan Bureau”). A tervhivatal pedig számol, összead, kivon, szoroz, és utána add egy független jelentést arról, hogy a számok stimmelnek-e, vagyis a, mondjuk, extra bejelentett ilyen és ilyen adójövedelem fedezi-e az ilyen és olyan extra kiadásokat. És bizony a holland választópolgárok ezeket a számokat igen komolyan veszik akkor, amikor leadják (vagy nem…) a szavazatukat egy pártra: valamennyire legalábbis tudják, hogy mennyire reálisak a számok, és ezáltal valóban tág politikai és társadalmi irányokra adják a szavazataikat, nem (csak…) igéretekre.

Érdemes összehasonlítani az áprilisi magyar választásokkal. Hiszen, valljuk be őszintén: az összes párt, jobboldalon és baloldalon egyaránt, összevissza igérgetett, és az emberek többsége számára lehetetlen volt ellenőrizni az igéretek anyagi jogosultságát. Milyen jó lett volna egy ilyen Központi Tervhivatal…

Hála a francia France Musique rádióadó kítűnő zenekritikai adásának (« Le pavé dans la mare ») felfedeztem egy… Kodály művet. Az op 7-as jegyzetszámú hegedű-gordonka szonátáról van szó. A legjobbnak mínősített lemezt megrendeltem, tegnap kézhez kaptam, és felfedeztem egy másik Kodály művet is, nevezetesen az op 8-as gordonkára írt szólószonátát. Mindkettő egyszerűen fantasztikus mű, a 20. század nagy zenei alkotásai között van a helyük. Hihetetlenül modern művek is, pedig majdnem 100 éve (az első világháború elején) iródtak.

Az, hogy valami új zeneművet fedezzek fel, nem nagy csoda. De azért mégiscsak elgondolkoztam ezen. Budapesten zenei környezetben nevelkedtem, zenét tanultam, a Zeneakadémia rendszeres látogatója voltam. Hogy lehet, hogy ezeket a műveit soha sem hallottam Pesten? Miért van az, hogy Kodályt, mint zeneszerzőt, kizárólag mint a Háry János, a Székelyfonó, meg sok-sok népi ihletésű kórusmű alkotójaként tartották számon? Pedig mind a hegedű-gordonka szonáta mind a szólószonáta a legnagyobb és méltán ünnepelt Bartók művekkel egyenrangúak. Lehetne egy olcsó értelmezést adni ennek, nevezetesen, hogy Kodályt a „népi” magyar mozgalom kisajátította magának és hát ezek a szonáták (habár egyértelmű bennük a magyar hatás, csakúgy mint Bartóknál) bizony nem amolyan népdalfeldolgozások mint a Háry János… Lehet, hogy ez az igazság, de lehet, hogy nem. Nem tudom. Kár.

Ha valakit érdekel: a felvétel a Harmonia Mundi kiadónál jelent meg, a két előadó Xavier és Jean-Marc Phillips. A borítón ez áll: „a magyar zene két mesterműve”. Köszönettel tartozunk a francia rádiónak és ennek a két fiatal francia előadónak…

Végre lezárultak a választások. Külföldön élvén én nem szavaztam; talán, ha nagyon akartam volna, akkor meg lehetett volna tenni, de morálisan nem tartottam volna elfogadhatónak. Végülis, bármi is történik, nem viseltem volna semminek sem a következményét, sem gazdasági sem egyéb vonatkozásban…

De, nem tagadom, örülök az eredménynek. Nem azért, mert az MSZP+SZDSZ koalíció győzött, hanem mert a FIDESZ vesztett. Nincs mindent elsöprő bizalmam az MSZP-ben, ahogy nincs nagy bizalmam a nyugati testvérpártokban sem (mondjuk, ahol élek, a holland PvDA-ban). Bár nem vonom kétségbe a jóakaratukat és személyes tisztességüket, de az eddigi politikai és gazdasági eredmények nem feltétlenül meggyőzőek. Az SZDSZ-el is súlyos kifogásaim vannak (például máig sem értem miért lépett koalícióra az MSZMP-vel a múltban akkor is, amikor erre nem lett volna szükség…)

De, ami borzadállyal töltött el az a FIDESZ esetleges győzelme. Az útóbi hetek politikai megjegyzései (mint a Mikola és Semjén beszédek) csak a jéghegy csúcsai voltak; a FIDESZ, és főleg az Orbán féktelen stílusa, populizmusa, országot, embereket, akár családokat megosztó ellenségeskedése évek óta ijesztően hatnak rám. Vannak barátaim Pesten akik arról panaszkodnak, hogy gyerekkori barátaikkal adott esetben már nem tudnak szóba állni politikai hovatartozásuk miatt. A politikumnak ez a mindent elöntő, ellenséges ereje nagyban a FIDESZ, elsősorban az Orbán Viktor hibája. Aki nincs velük, az nem ellenfél hanem ellenség, sőt, a nemzet ellensége, külföldi érdekeket kiszolgáló kozmopolita…

Sajnos, a magyar jobboldal 1989-ben ott kezdte ahol, mondjuk 1949-ben abbahagyta. Nem volt lehetősége a világgal haladni mint ahogy ez a szerencsésebb nyugati országokban megtörtént. Ez már az Antal kormány idején látszott, és sok minden történt azokban az években amelyeket, ami engem illett, igencsak sajnálok, sőt taszítanak (hogy egy példát mondjak: az egyházi befolyás hihetetlen megerősödése). A baj az, hogy az Orbán azóta csak rontott a dolgokon. Soha nem értettem, hogy hogy tudott az ország egy jelentős hányada bedőlni egy ilyen nyilvánvalóan hataloméhes, megalomániás figurának, aki egy alapvetően kozépen lévő liberális pártot egy ókonzervatív valamivé alakított csak azért, hogy, hatalomhoz jusson.

A következő reményem tehát: az Orbánnak (és a körülötte lévő gárdának, mint Kövér, Deutch-Für, Rogán, stb.) mennie kell. Tünjenek el a politikából; alakuljon végre egy tisztességes jobboldal akár egy, akár több pártból, amely az SZDSZ-nek, az MSZP-nek ellenfele de ne ellenége legyenek!

Én tudom, hogy választási hadjárat van, dehát azért mégis… Idézek a Népszabadság egyik cikkéből amely Semjén Zsolt, a KNDP elnökének beszédét írja le:

A KDNP elnöke […] bírálta például a miniszterelnök azon kijelentését, hogy a vallás magánügy. Semjén Zsolt — Mindszenty bíboros 1946-os szavait idézve — kijelentette: ahol a vallás magánügy, ott korrupcióba, bűnbe, kegyetlenségbe fordul az élet. Hozzátette: Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, “jött is utána Gestapo, Auschwitz, börtön”.

Vagyis: legyen a kereszténység megint államvallás? Mert ha nem magánügy, akkor kérem szépen az államügy. És akkor mi lesz például a muzulmánokkal, zsidókkal, buddhistákkal, vagy — horribile dictu — az ateistákkal? Börtönbe velük! Vesszenek a pogányok, hiszen, idézem: „Semjén Zsolt […] beszéde végén párhuzamot vont a mostani parlamenti választás és az 550 évvel ezelőtti nándorfehérvári győzelem között, hangsúlyozva: szövetséget kötve, egységesen akkor is sikerült diadalmaskodni a hazánkra rontó pogányság felett”.

Érdekes módon a párt neve Kereszténydemokrata Párt (kiemelés tőlem). Valami nem stimmel. Soha ilyen kijelentést nem engedne meg magának, mondjuk, a Holland Kereszténydemokrata párt (CDA); azonnal felzúdulna az egész holland politikai élet… Kiváncsi vagyok, hogy fog-e valaki reagálni erre.

(Ja, egy apróság: lehet, hogy Hitler magánügynek tekintette a vallást de, ha nem tévedek, Himmler mélyen hívő katolikus volt…)

Érdekes cikk jelent meg nemrégiben a Népszabadságban az európai bevándorláspolitikákról, Vincze Hajnalka tollából („Európa: egy előre bejelentett hanyatlás krónikája”). Főleg a nemrégiben lezajlott franciaországi felfordulások fényében érdemes a cikket elolvasni. A cikk egyik szomorú megállapítása, hogy az aktív politikusok mennyire nem foglalkoznak a probléma lényegével, hanem inkább választási esélyeikre koncentrálnak (félreértés ne essék: ez nem csak a magyar politikusokra igaz!). És ezt alá tudom írni: rendszeresen hallgatván a francia rádió híreit feltűnő, hogy mennyire nem beszélnek már a problémákról, pedig azok csak a szőnyeg alá söprődtek az események után…